Itt van három fogalom, melyek közül csupán az egyiket nem kell magyráznunk: a fejlesztést. Ez ma is azt jelenti, amit régen. A másik kettőn viszont alaposan el kell gondolkodnunk, mert ma egész mást jelentenek, mint régen, és még inkább azért, mert a közösség is válságban van és a zenélés is. Pedig ősi és alapvető szükségeletünk mindkettő, és össze is függenek egymással.

Az ember szociális lény, szocializált lény. Ha létének közösségi vetületét redukáljuk, akkor már nem ember lesz. Közösségi funkciói: fogalmakat alkot, kommunikál és együttműködik. Eme funkciókon túl elsősorban abban nyilvánul meg a közösségi mivolta, hogy önmagát is a társai által képes megismerni és megérteni. De még ennél is többről van szó! Emberi mivoltunk másik alapeleme, a "célkövető" mivoltunk is csak a közösségi működés által tud kibontakozni.
Márpedig nyilvánvaló tény, hogy a mai ember lényegét tekintve magváltozott közösségi keretek között él. Mára - visszahozhatatlanul - eltűnt annak lehetősége, hogy egy ember a születésétől a haláláig egyetlen közösséghez tartozzék csak. Legalább annyi közösséghez tartozunk, ahány helyen karácsonyi ajándékot adunk, ebből is látszik, hogy a közösségeink és a bennük való viselkedésünk már nem működik a régi módon, de még nem működik az új módon sem.

A zenéléssel is az a helyzet, hogy már nem működik a régi módon, de még nem mıködik az új módon sem.
A zene alapvető önkifejezési eszközünk, formánk, de nem személyes, hanem elsősorban közösségi önkifejezésre való. A zene közösségi önkifejezési eszköz. Arra való, hogy társasadalmi szereppel bíró rítusokon belül "a közösségünk"-kel megosszuk, az örömünket, a bánatunkat és a céljainkat. Mivel "a közösségünk" mára "a közösségeink"-ké alakult, a zenélés teljesen elvesztette érvényesülésének a közegét. Reményeink szerint nem örökre, hanem az új közösségi mıködés kialakulása és megszilárdulása nyomán - talán vele párhuzamosan - meg fogja találni az új közegét a zenélés is. Ahhoz, hogy az ember ismét egészségesen tudjon működni, élni, alkotni és boldogulni, nélkülözhetetlen, hogy örömét, bánatát és céljait meg tudja osztani a hozzá közel állókkal a közös zenélés formájában is.

A közösség és a zenélés egyaránt keresik a kiutat a válságból. A közösségépítés zenélve egyengeti az útjukat, segít megtalálni a megváltozott körülmények közötti kielégítő mıködés feltételeit mindkettő számára.

 

2008 nyarán Kunbábonyban, a Közösségfejlesztők Egyesülete és a Civil Kollégium Alapítvány-szervezte nyári egyetemen volt szerencsém hallani Vercseg Ilona előadását a társadalmi tőke helyzetéről, fejlesztéséről. Itt hallottam, hogy az önbemutatás a közösségfejlesztés egyik hatásos eszköze, mert általa a közösség megismeri az egyént. Szép példája ennek egy pici falu esete a Mecsekalján, ahol egy városiasodás miatt szétesett közösséget szerettek volna a közösségfejlesztők aktivizálni, és ezért szerveztek egy kiállítást. A kiállítás témája a falu élete volt. A falu megmaradt kis létszámú lakosságát felkérték, hogy mindenki állítsa ki azokat a tárgyakat, amiket bármilyen szempontból fontosnak tart. Kedves emlék, hasznos szerszám, saját alkotás stb. A kiállításon ily módon néhány aktívabb egyén mutatkozott be, anélkül, hogy meg kellett volna szólalnia. Ez a kiállítás 2 hétig volt megtekinthető, és ez idő alatt közelebb kerültek egymáshoz az emberek. Ilona ennek a kiállításnak a példáján mutatta be, hogyan fejleszti a közösséget az egyén önbemutatása.
Kunbábonyban, mindjárt az előadás után hozzátettem, hogy az önbemutatás úgy is fejleszti a közösséget, hogy az egyén – miután bemutatta magát a közösségnek, ily módon kitárulkozott előtte –, nyitottá válik a közösségre. Egyrészt azért, mert az önbemutatás során érzi a közösség részéről a kíváncsiságot, és ez megnyugtatja, kinyitja őt. Másrészt pedig úgy, hogy a saját kiszolgáltatottságát, amit a többiek előtti kitárulkozása eredményez, azzal is igyekszik csökkenteni, ill. a kiszolgáltatottságából adódó hátrányát csökkenteni, hogy a hallgatóságát igyekszik rábírni a megbillent egyensúly helyreállítására, nevezetesen arra, hogy ők is nyíljanak meg előtte. Még ha igazából nem is kíváncsi azokra a személyekre, mégis az erőviszonyok kiegyensúlyozására törekszik.
Szintén ezen az előadáson hallottam, hogy van nemverbális és verbális önbemutatás. Ez pedig már teljesen az én területemről szól. Ugyanis a zenélés nem számít verbálisnak – gondoljunk elsősorban a hangszeres zenére, illetve az énekes zenének is a szöveg nélküli tartalmára! Egyetlen kivétel van ez alól, amikor a zenélést verbálisnak kell tekintenünk, s erről később lesz szó.
Nézzük tehát, hogyan is működik a közösségfejlesztés egy nemverbális önbemutatás révén! Azután azt is meg fogjuk nézni, hogy hogyan fejlődik a közösség egy speciális verbális önbemutatás révén.
Vegyünk egy közösséget! Ez kb. 5 fős társaságnál kezdődik, de inkább 10 főnél nagyobb közösségre gondoljunk! Legerősebben egy 10–15 fős társaságban működik a csoportdinamika, innen létszámban fölfelé haladva egyre inkább tömegpszichózisról kell beszélnünk. Arra gondolok, hogy pl. egy 100 000 fős közönség viselkedését – mondjuk a Népstadionban egy Rolling Stones koncerten – inkább a tömegpszichózis írja le, mintsem a csoportdinamika. De természetesen közösség ez is. Sőt, akár ilyen nagy tömeg „közösségfejlesztéséről” is beszélhetünk, ám most mégis maradjunk a maximum néhány száz fős közösségnél!
Jelen írásban a közös zenéléssel megvalósuló önbemutatással foglalkozunk. Olyan közösségekre gondolunk, ahol ilyesmi előfordulhat. Ilyenek lehetnek: óvodai csoport, napközis csoport, baráti társaság, vállalati rendezvény, vezetőképző tréning.

Verbális zenés önbemutatás

Ahhoz, hogy valaki egy hangszeren társaságban zenélni merjen, néhány feltételnek teljesülnie kell. Ahhoz viszont, hogy egy társaságban valaki énekelni merjen, még több feltételnek kell teljesülnie. Ahhoz pedig, hogy az éneklésével verbálisan megfogalmazható információt adjon át a többieknek önmagáról; nos ehhez hihetetlenül sok feltételnek kell teljesülnie! De ez a legnagyobb csoda, ami egy közösségben megtörténhet. És nyilvánvalóan ez okozza a legnagyobb, legmaradandóbb és legmélyebb élményt a társaság tagjainak. (Sőt, ennek már terápiás hatása van.)
 

Miért indítottam el ezt a blogot?

Azért, mert

1.) én magam kíváncsi vagyok az Ön véleményére

2.) szeretném, ha mások is megismernék az Ön véleményét

a zenéléssel kapcsolatban. Természetesen a saját véleményemet, tapasztalataimat sem fogom véka alá rejteni, de ezek ismertetésére már működik a honlapom. Ezért itt csak azokat a gondolataimat fogom közre adni, amelyek ahhoz kellenek, hogy az Ön véleményét kiprovokáljam:-); ill. amelyek ott nem kerültek elő.

Csapjunk bele!

Ön szerint zene John Cage szobabútorokra írt műve? Ön és a barátai nem tudnának ugyanilyen hangok megszólatatásával "zenélni"? Az asztalt ütve, a lábával dobogva, kezével tapsolva, hozzá dünnyögve, beszélve szerintem Önök is tudnának zenélni. Vagy az mégsem lenne zene? Miért? Csak az a zene, amit tanult zenészek adnak elő? Vagy csak akkor, ha színpadon adják elő közönségnek? És ha egy stúdióban játszák lemezre, és Ön a lemezt hallgatja, az nem zene?

Ön szerint zene-e, ha a másfél éves éhes kisfiam a kanállal zörgeti az etetőszékét? És ha  a 12 éves Bodri kutyám zörgeti az üres tálját, mert itt az evés ideje?

Ön szerint zene, ha a gyerekeimmel (akik közül csak ketten tanultak zenélni) lavóron, fazékon, fedőn, reszelőn és poharakon "játszunk" valamit, amit "csak én" találtam ki, nem John Cage? És ha egy másik zenét ugyanezeken az eszközökön Ön talál ki az zene lesz-e vajon?

Mitől zene a zene? Mi az, amire nem mondhatjuk rá, hogy zene?

Zene-e az, ha egy számítógép szoftver hangokat szólaltat meg egy szintetizátoron? És ha ezek a hangok egy hegedű digitalizált hangjai? És, ha Pavarotti digitalizált hangjait szólaltatja meg a szintetizátor? És ha ez a bizonyos szoftver egy véletlengenerátor?

Zene-e az a hangözön, amit egy lyukas eresz alatt kint felejtett fazékra csöpögő vízcseppek keltenek?

Mitől zene a zene? Mi az, amire nem mondhatjuk rá, hogy zene?

Én ugyan már 2008.-ban nyilvánosságra hoztam az álláspontomat ebben a kérdésben, hogy vitára ösztönözzem Önt :-), ideírom az én meghatározásomat:

Zene: Tudatos hangkeltés mondanivaló kifejezése céljából.

Nagyon kíváncsi vagyok az Ön véleményére! Kérem, írja meg ide!