Itt van három fogalom, melyek közül csupán az egyiket nem kell magyráznunk: a fejlesztést. Ez ma is azt jelenti, amit régen. A másik kettőn viszont alaposan el kell gondolkodnunk, mert ma egész mást jelentenek, mint régen, és még inkább azért, mert a közösség is válságban van és a zenélés is. Pedig ősi és alapvető szükségeletünk mindkettő, és össze is függenek egymással.

Az ember szociális lény, szocializált lény. Ha létének közösségi vetületét redukáljuk, akkor már nem ember lesz. Közösségi funkciói: fogalmakat alkot, kommunikál és együttműködik. Eme funkciókon túl elsősorban abban nyilvánul meg a közösségi mivolta, hogy önmagát is a társai által képes megismerni és megérteni. De még ennél is többről van szó! Emberi mivoltunk másik alapeleme, a "célkövető" mivoltunk is csak a közösségi működés által tud kibontakozni.
Márpedig nyilvánvaló tény, hogy a mai ember lényegét tekintve magváltozott közösségi keretek között él. Mára - visszahozhatatlanul - eltűnt annak lehetősége, hogy egy ember a születésétől a haláláig egyetlen közösséghez tartozzék csak. Legalább annyi közösséghez tartozunk, ahány helyen karácsonyi ajándékot adunk, ebből is látszik, hogy a közösségeink és a bennük való viselkedésünk már nem működik a régi módon, de még nem működik az új módon sem.

A zenéléssel is az a helyzet, hogy már nem működik a régi módon, de még nem mıködik az új módon sem.
A zene alapvető önkifejezési eszközünk, formánk, de nem személyes, hanem elsősorban közösségi önkifejezésre való. A zene közösségi önkifejezési eszköz. Arra való, hogy társasadalmi szereppel bíró rítusokon belül "a közösségünk"-kel megosszuk, az örömünket, a bánatunkat és a céljainkat. Mivel "a közösségünk" mára "a közösségeink"-ké alakult, a zenélés teljesen elvesztette érvényesülésének a közegét. Reményeink szerint nem örökre, hanem az új közösségi mıködés kialakulása és megszilárdulása nyomán - talán vele párhuzamosan - meg fogja találni az új közegét a zenélés is. Ahhoz, hogy az ember ismét egészségesen tudjon működni, élni, alkotni és boldogulni, nélkülözhetetlen, hogy örömét, bánatát és céljait meg tudja osztani a hozzá közel állókkal a közös zenélés formájában is.

A közösség és a zenélés egyaránt keresik a kiutat a válságból. A közösségépítés zenélve egyengeti az útjukat, segít megtalálni a megváltozott körülmények közötti kielégítő mıködés feltételeit mindkettő számára.